Az emberek szeretnek hinni valamiben, vallásban, eszmében, pénzben, sportcsillagokban, küzdősportban, harcművészetben, sorolhatnánk még az idők végezetéig.

A mi esetünkben, mivel “csak” egy önvédelmi blog vagyunk, természetesen ebből az irányból tekintünk erre a témára.

Kezdjük az akciófilmekkel: Tudatosan felépített sztárok, tökéletes beállítások, valóságosnak tűnő akciójelenetek. Jöhet több támadó, kés, kard, bot, pisztoly, gépfegyver, ágyú vagy akár egy tank is, sőt, akár egyszerre mindegyik. Természetesen mindenki kidől, csak a mi hősünk marad életben, egy karcolás nélkül.

Ez hülyeség

Nézzük a filmet, végigizguljuk, fasza kis film volt, de itt még nincs vége. Ezeknek a filmeknek van még utóéletük is. Valóságnak hisszük ezeket a meséket, ilyen akciókat keresünk az edzéseken, és mi is ilyenekké akarunk válni. De miért akarunk mi mások jelmezébe bújni? Miért nem vagyunk jók a saját bőrünkben? Miért nem akarunk a valóságban élni?

Mert a filmekben mindig a jó győz.

Sajnos az élet nem ilyen, a legtöbbször a rosszfiúk felkészültebbek, és kihasználják a felkészületleneket.

Rögtön adódik ebből a következő kérdés. Ha tudjuk, hogy felkészülhetnénk, képezhetnénk magunkat, akkor miért nem tesszük?

Ezer kifogást hallottam már, de ebből a legveszélyesebb válasz:

Velem ez úgysem történhet meg.

Leírom még egyszer, hogy ezt senki, soha többet ki ne ejtse a száján.

Velem ez úgysem történhet meg!

Ám sajnos megtörténhet, az egyik pillanatban még sétálsz a barátnőddel, és a másikban már egy utcai támadás kellős közepében találod magad. Vagy mit sem sejtve tipegsz haza a kis magassarkú topánkádban, a következő pillanatban már a megbecstelenítésed ellen küzdhetsz.

Hoppá, ez nem film, ez a valóság. Ezt azonnal le kellene reagálnod, és meg kellene oldanod.

De hol tanulhatod ezt meg?

Itt bőven van tévedés az emberek fejében. A küzdősportok harcolni tanítanak meg, egy bizonyos szabályrendszer alapján. Ráadásul, amíg egy sportoló megfelelő szintre ér, addig hosszú évek telnek el. A sportok példaképeket nevelnek, és ez így van jól. 

Aztán vannak a harcművészetek, melyek évezredes múltra tekintenek vissza. Ebből adódóan fantasztikusak, de hosszú évek alatt sem biztos, hogy megfelelő szintre jutsz, és ott is szabályok közé vagy szorítva. Azért, hogy senkit se bántsak meg, hozok egy példát hasonló területről.

Gondolom, ahhoz semmi kétség nem fér, hogy az amerikai futballisták kemény fiúk, és szerintem az is nyilvánvaló, hogy a rögbisek ugyanolyan tökös gyerekek. Hasonló méretű pálya, marcona legények, tojáslabda, de mégis a másik szabályrendszerébe csöppenve le lennének söpörve a pályáról.

Miért van ez? Egyszerű a válasz, mert mindegyik játékban másra kell odafigyelni, mások a trükkök, mást engednek meg a bírók.

Az utcán mások a szabályok

Másra kell odafigyelni, más belső határokat kell átlépni. Nincs bíró, aki megvéd, fair play kizárva.

Minden harcművészetet és küzdősportot maximálisan tiszteletben tartva fogadd el, hogy szükség van speciális önvédelmi képzésekre, melyek teljesen más tematikával épülnek fel, képesek gyorsított módszerekkel olyan szemléletet kialakítani a tanulóban, ami által eredményesen léphetnek fel egy utcai agresszió ellen.